Péntek este mélyen belemerülve a Megasztár fantasztikus elő műsorban mutatott profizmusába, túrtam kicsit a minimal újabban kiadott remekműveibe, mint kis disznó a vályúban, kissebb-nagyobb sikerrel. Ekkor szaladtam bele ebbe a meglepően szinte hibátlan válogatásba.
Részletek a tovább után.
Egy nagyon gondosan összeállított minimal csokor ez, melyet az ír Mini Coffee Records állított össze. Kiadóról annyi derült ki számomra, hogy 2009-ben alakultak, azzal a céllal, hogy megmutassák a minimal nem halott.
Ami azt illeti ha így is lenne, ezzel a kis kiadvánnyal megmutatták, nagyon is él sőt majd ki csattan.
A kezdeti erős bemelegítés után a negyedik, név szerint Luca Terzini:Arabian Nights, okozta az első komolyabb mosolyt és helyeslő bólogatást, igen ez üt, ez az amit kerestem. További track-ek is hozzák az itt felállított elvárásokat, de részemről még kiemelném Drunk Panda:Photography-ját, mely megmozgatta a nyakizmaimat ösztönszerű bólogatást előidézve, és Aiho & Nicholas D. Rossi:Warriors-át amelynek különleges hangzása csomagolt egy adak plasztikbomba mellé és vágott neki a falnak.
Zárószóként több nem maradt, hallgassátok, minden szempontból remek darab:
nem is értem, hogy az elmúlt években miért nem "emeltél tollat". ezért jár egy virtuális seggberúgás.
VálaszTörlés:)